Pauza tanácsa
HOGYAN ÁPOLD ÉS TISZTÍTSD A KISO HINOKI DESZKÁDAT?
- Használat előtt és közben: Vizezd be mindkét oldalát használat előtt – így kevésbé szívja be a szagokat, színeket, nem csúszik, és az alapanyagok sem tapadnak rá.
- Használd mindkét oldalát: jelöld ki az egyiket húsnak/halnak, a másikat zöldségnek.
- Ne üss rá nagy erővel a késsel!
- Mosás: Használat után azonnal mosd el, mindkét oldalát.
- Lágy szivaccsal és enyhe mosogatószerrel tisztítható.
- Ha lehet, használj természetes alapú, nem szintetikus tisztítószert.
- Alapos tisztításhoz használj nyugodtan keféket.
- Mindig a fa erezetével párhuzamosan. Fém dörzsit ne használj!
- Szárítás és tárolás: Nagyon jól csöpögtesd és szárítsd meg, mielőtt elteszed a szekrénybe.
- Árnyékos, jól szellőző helyen hagyd tovább száradni.
- Függőlegesen tárold.
MIRE FIGYELJ MÉG?
- A kiso hinoki fa magas illóolaj- és gyantatartalmú, emiatt az első néhány hónapban megfoghatja azt a felületet, amin hosszabb ideig pihen. Ezért az első időszakban érdemes állítva tárolni a deszkát használat után.
- A deszkák nincsenek felületkezelve – ha szeretnéd, saját magad is kezelheted természetes olajjal, bár alapvetően nem szükséges.
- Fontos tudni, hogy a közvetlen napfény hatására a fa elszíneződhet. Ez nem okoz kárt benne, csupán a színe változik meg kissé az idő múlásával.
- Szódabikarbóna használható, de koptat, így csak ritkán érdemes.
- Marius Fabre fekete szappannal vagy Marseille olívaszappannal szépen tisztítható.
- Ha ilyen nincs otthon, a citrom és só is segíthet a szagtalanításban és enyhe világosításban.
- Mosogatógépben nem tisztítható.
TERMÉKJELLEMZŐK
MIRE UTAL AZ ELNEVEZÉSBEN A KISO NÉV?
A Kiso egy hegyvidéki régió Japánban, a Nagano prefektúra déli részén. Ez a terület híres a Kiso-völgy erdőségeiről, ahol őshonos hinoki ciprusok nőnek. A „Kiso hinoki” tehát nem egy külön fafajtát jelöl, hanem a Kiso régióból származó hinoki ciprust, ami a hinoki fa egyik legnemesebb, legértékesebb változata. A kiso hinoki vágódeszkák azért különlegesek, mert a fák természetes módon nőnek, nem ültetvényen. Lassú növekedésük miatt sűrűbb szerkezetűek és még tartósabbak. A Kiso-völgy fáit évszázadok óta szent és védett erdőként tartják számon (régen csak templomépítéshez vághattak ki hinokit innen). Ezért a „Kiso hinoki” elnevezés a japán kézművességben minőség- és eredetmegjelölés is: olyan, mint a boroknál a terroir – a fa származási helye adja az értékét és különlegességét.
MI AZ A FELIRAT A KISO HINOKI DESZKÁINK OLDALÁN?
Az oldalukon látható japán felirat a készítő műhely pecsétje, tehát egyfajta mesterjegy vagy márkajelzés. Japánban a kézművesek gyakran égetik vagy bélyegzik rá a nevüket (vagy a műhelyük nevét) a termékre – ez a jelölés tanúsítja az eredetiséget és a kézi készítésű minőséget és azt, hogy ezeket a hinoki vágódeszkákat hagyományos módon készítik.
MIBEN MÁS A KISO HINOKI MÁS HINOKI VÁGÓDESZKÁKTÓL?
Eredet és növekedés: A kiso hinoki fa természetes, hegyvidéki erdőkből származik. Ezek a fák vadon nőnek, nem ültetvényen, és akár a 200–300 éves kort is elérhetik, amikor kitermelésre kerülnek. A termesztett hinoki ezzel szemben gyorsabban növő ültetvényeken nő, általában 40–60 éves korukban vágják ki.
Anyagsűrűség és minőség: A lassú növekedésű kiso hinoki fa rostjai különösen sűrűek, így az anyag erősebb, tartósabb és finomabb szerkezetű. Mindez nemcsak ellenállóvá, hanem különlegesen illatossá is teszi. Ne lepődj meg, ha kézbe veszed! A hinoki fa meglepően könnyű, egészen más, mint amit a tömörfától megszoktál. Ez azonban nem hibajel, épp ellenkezőleg: az igazi hinoki egyik legbiztosabb ismertetőjegye.
Illat és olajtartalom: A kiso hinoki magas fitoncid- és illóolaj-tartalma miatt jellegzetes, természetes citrusos-fenyő illatot áraszt, amitől még inkább antimikrobiális hatású és ellenáll a rothadásnak. Egyfajta természetes „öngyógyító” képessége van a fának. A magas illóolaj tartalom sokszor szemmel látható olajfoltokat mutat a deszka felületén. Ez nem hibajel, sőt. A másik fontos ismertetőjegye az igazi kiso hinoki deszkáknak.
Ritkaság és hagyomány: A kiso hinokit védett erdőkből, szigorúan szabályozott mennyiségben termelik ki a mai napig. Ez a faanyag történelmileg egyébként szentnek számított Japánban, és csak templomok, szentélyek és teaházak építéséhez használták.
