Ez a webhely sütiket használ a funkcióinak biztosítása érdekében. Látogatáselemzés céljából kizárólag anonim adatok kerülnek rögzítésre, marketing céllal nem gyűjtünk adatokat.
Részletek a cookie-k kezeléséről

UNISET 212 - Az ikonikus magyar étkészlet

Alföld Porcelán UNISET – időtlen, kobaltkék csíkos magyar étkészlet - Pauza kollekció

Korszerűségben világszínvonal

Korszerűségben világszínvonal. Így szól az 1977-es újságcikk szalagcíme (forrás: Design Digitár, Iparművészeti archívum) a frissen megjelent edénykészletről. Ha nevét nem is, az Uniset étkészletek formáját, mintázatait, a tapintását mindenki ismeri azóta is az iskolai menzákról, gyerekkorából, de a közétkeztetés bármely intézményében találkozhatott vele. Azt viszont kevesen tudják, hogy a minimalista Uniset-212-es étkészlet a szocialista kor egyik formatervezői sikertörténete. Hogy miben is áll a megfelelő, funkcionális formatervezés, és hogy a végeredmény mitől lett olyan "ellenállhatatlan," jól illusztrálja a márka története.

Uniset készlet korabeli újságcikkben
Ki tervezte, hogyan és miért?

Az Uniset-212 Ambrus Éva formatervező munkája, a készlet gyártása pedig a hódmezővásárhelyi Alföldi Porcelángyár történetéhez kötődik. Ambrus 1967-ben végzett a Magyar Iparművészeti Főiskola porcelántervező szakán. Még iskolai tanulmányként beadott edénytervét a Körszálló néven ismert, Budapesti Szálló kávézója számára tervezte, a Herendi Porcelángyár ösztöndíjasaként. Munkatervében a hagyományos porcelán formakincsek alapjain elindulva, deazokat meghaladva, modernizált változatban kívánta újraértelmezni a vendéglátói szervizeket. Az Uniset-212 esettanulmányának elkészítésében és megtervezésében már az Alföldi Porcelángyár alkalmazottjaként vett részt 1976-1977-ben.
Az UNISET-212 készlet 1978. évi leporellója, amit Zahorán Mária grafikus tervezett Forrás: a szerző tulajdona

Az Uniset tervezését megalapozó országos tanulmány az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság értékelemzési pályázatára készült, mely egy formatervezői, műszaki, gazdasági és kereskedelmi szempontokat egyesítő felmérés volt. Az általuk készített tanulmány a forma megtervezhetőségét e négy kritérium szerint értékelte. Azaz nem csak az számított, hogyan néz ki, hanem, hogy a kinézete milyen összefüggésben valósítható meg a méret, a tárolás, tisztítás, és az alkalmazhatóság tekintetében. Alapvető feltétel, hogy az edény ne legyen sérülékeny, nagy tételben használható, illetve optimálisan tárolható és rakásolható, gyorsan leszedhető és ízlésesen kombinálható legyen. Ezt hívják "rendszerelvű tervezésnek". Az ergonomikus szempont különösen fontos volt, tekintve, hogy a készletet nagy tételben történő, közintézményi használatra szánták. Mindez azonban nem zárta, és zárja ki, természetesen, az otthoni alkalmazhatóságát sem. Az említett funkciók egy családi készletre is vonatkoztathatók. Az Uniset-212-t végül 1978-ban hozták forgalomba, és hazai közintézmények többségébe eljuttatták. Bár első sorban vendéglátóipari használatra készült, iskolák, korházak, üzemi étkezdék menzáján is lehetett velük találkozni. A 80-as évektől pedig saját logóval ellátott, egyedi változatban rendelhették szállodák is. Ezeket a szervizeket hívták "hotelporcelánnak".
 

Inspirációk és korszellem

Az Uniset-212 a funkcionális formatervezés mintapéldánya: lecsiszolt, funkcionális, szépségét mai szemmel határozott minimalizmusának és a használhatóságának egybeesése adja. Ugyanakkor a készlet nem pusztán a szocialista rendszer optimalizált formakincsét fejezte ki, hanem egy általános, Európa, sőt világszerte elismert tendencia következménye volt. Bár Ambrus Éva nem inspirálódhatott az ő munkájukból, tervei több európai designer munkájával párhuzamosan, azt követve született meg. A finn Kaj Franck 1952-ben bemutatott Kilta készlete, melyet az Arabia porcelángyár készített, vagy a nyugat-német Hans Roericht 1959-ben befejezett diplamunkájának eredménye, a Rosenthal porcelángyár TC100-as, "Thomas" készlete is egyfajta előzménynek, pontosabban párhuzamnak tekinthető. Akár csak Heinz H. Engler rendszerelvű tervezésben megvalósított System B1100-as vendéglátóipari készlete, mely 1960-ban készült el a weideni Bauscher porcelángyárban. Ezek a szervizek nemzetközi szinten elismertek, és a formatervezői szakmatörténet kultikus darabjai. Egyes példányait a New York-i MOMA-ban is őrzik.

UNISET-212 készlet szórólap Novák Piroska

Utóélet és a készlet a Pauzában

Az Alföldi Porcelángyárat a rendszerváltás után privatizálták, majd a céget 1999-ben megvette az evőeszközökre és ezüstkészletekre szakosodott, francia Guy Degrenne, mely cég azóta is gyártja az Uniset-212 legkülönbözőbb változatait. A készletet legyártották egy látszólag modernebb és költséghatékonyabb, műanyag változatban is, ám ez kevésbé bizonyult tartósnak: karcolódik, hamarabb elöregszik, gyakrabban cserélendő. Ezzel szemben a porcelán nem csak hogy szépen idősődik, de megőrzi az eredeti forma kultikus voltát is. Ráadásul amiben igazán egyedi, hogy még a massza is helyben, itthon készül. Saját szemünkkel láttuk gyárbejáráson azokat a berendezéseket, amivel az alapanyagot őrlik, majd masszává gyúrják. A Pauzában a készlet kék csíkos, minimalista, ikonikus változatát találhatjátok majd meg, mert szerintünk ebben felismerhető módon egyesül az időtálló formakultúra, a háztartásban ellátott funkció és a szívet melengető, hazai nosztalgia. A gyártó kifejezetten mi kedvünkért készíti el ezt a változatot, így ez ilyen tekintetben is kuriózum.
Pauza Uniset készlet kobaltkék csíkkal
Az UNISET készletet megtaláljátok nem csak a webshopon, de az üzletben is. Címünk: Budapest, 1052 Vitkovics utca 7.
Évi és Zoli

Forrás:
A bejegyzés elkészültéhez külön köszönet Novák Piroskának. A Hyper and Hyper - Tárgyfétis sorozat 3.részében további érdekességeket olvashattok a készletről Piroska értekezésében. 
Az újságcikk forrása: Design DigiTár – Iparművészeti archívum