Pssszt…ne mondjátok el senkinek, de nem hasznosítjuk újra az összes szemetet, ami a háztartásunkban keletkezik és előfordul, hogy elfelejtjük lekapcsolni a felesleges fényt a lakásban. Sőt, a rövid zuhanyozások közé szeretek hosszabb fürdéseket iktatni, amikor megengedem a kádat forró vízzel.
Ne vegyétek rossz néven tőlem a fentieket, ettől még szeretek és egyre jobban szeretek a környezetünkért tenni valamit. Csak nem szeretném görcsösen csinálni. Csak könnyedén. Lépésről lépésre, ami jól esik. Apránként, megfizethetően és kényelmesen terelem magam a zöld megoldások irányába. Próbálok benne élvezetet találni, merthogy van benne.
Nem kell, hogy a hagyományos választásoktól való áttérésem fájdalmas legyen. Miért ne élvezhetném ezt is?
Nem titok. Az utazásunk óta érzem egyre inkább a környezetvédelem fontosságát. Ahogy jöttünk mentünk a hátizsákunkkal a világban, egyszerűen kikerülhetetlen volt látni a globális felmelegedés hatását. Alig találtunk nem pusztulásban lévő korallzátonyt, rengetegszer láttunk pálmaolaj előállítása céljából kiírtott erdőket, szívtuk Indiában a szennyezett levegőt, ami állítólag felér napi 40 szál cigarettával. A sok szomorú kép láttán folyamatosan ért bennünk a tenniakarás iránti vágy. Elhatároztuk Zolival, bármi amibe belefogunk, annak szemléletformáló hatása lesz.
Azt figyeltem meg egyébként, hogy amikor környezetvédelemről van szó, mindenki mintha egyet hátralépne, és ezzel azt várja, hogy valaki csináljon már valamit! Vagy a másik kedvenc kifogásom: „Mit segít az egészen az, ha én megváltozom. Egy csepp vagyok a tengerben.” Erre a kifogásra Backpacker Bori adta eddig a kedvenc válaszomat: "Gondoljunk csak a Critical Massra. Először csak páran voltak, aztán lettek több százan, végül a kormány számára kikerülhetetlenek voltak és egyre több bringa út épült. Keresletet generáltak, ami kínálatot hozott." Igen, valóban szükségünk van politikai változtatásokra és környezetvédelmi előírásokra, meg egy kormányra, kormányokra, akik aktívan tesznek lépéseket az ügy érdekében…és igen, még azt is megértem miért ez a hozzáállás. Van épp elég bajunk a mindennapokban. Nem igaz?
Hiszem, hogy a megoldás nem a politikusok és nem is a környezetvédő szervezetek, hanem a mi, mint fogyasztók kezében van.
A saját fogyasztásunk átformálásával szinte minden környezetvédelmi problémát megoldhatunk.
Jó hírem van! Ez nem azt jelenti, hogy mindenkinek el kell vonulnia egy önfenntartó ökofarma. Az anyatermészet nem várja el tőlünk, hogy tökéletes zöld vásárlók legyünk, és zéró legyen a kibocsájtásunk ahhoz, hogy ő boldogulni tudjon. A természet ökológiai rendszerei képesek feldolgozni a szennyezés a hulladék egy bizonyos mértékét.
Egy a feladatunk csak. Vissza kell találnunk az egyensúlyba. De hogyan? Mi az a 4 dolog, aminek a környezetre hatása van és aminek átgondolásával bárki lehet környezetét féltő és védő? Ennek a szemléltetését mutatja az alábbi ábra:
Nincs más, aminek fogyasztásának és így az előállításának környezeti hatása lenne. Egészen egyszerűen nincs más. Ez nagyon leegyszerűsítve azt is jelenti valahol, hogy minden környezeti szennyezés a fogyasztásunk következménye. E szerint nekünk fogyasztóknak van a legnagyobb negatív hatásunk a környezetre, ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy a megoldás is a mi kezünkben van.
A fogyasztásunk apránkénti átalakításával és annak meggondolásával, hogy mire költjük el a pénzünket, anélkül tehetünk, hogy a Greenpeace-hez csatlakoznánk, vagy épp pánikszerűen szemétevő gilisztákat telepítenénk a szemetesünk helyére.
Elhatároztam hát, hogy kezdésnek lusta környezetvédő leszek és a fenti 4 dolgot átgondolva, apránként elkezdtek változtatni. Nem fogok mindent, elvégre ahogy fent is írom, csak az egyensúly a cél. Kezdtem az alapoknál. Összességében kevesebbet veszek mindenből, de amit pénzt adok ki, annál kétszer megnézem ki készíti és miből. Először csak lecseréltem a tisztítószereket környezetbarátra, aztán elkezdtük szelektíven gyűjteni a műanyagot és az üveget, bevezettük itthon a "morzsapartykat", amikor is a maradékból csapunk itthon vicces vacsorát, ahelyett, hogy azok a kukában végeznék, és elkezdünk bolhapiacokra járni használt bútorokért. Utóbbiban ráadásul egy új hobbira is leltünk. :) Szóval csak apránként, és élvezettel...
Nem győzöm hangsúlyozni, hogy nem kell szentnek lenni, de rágörcsölni sem kell. Az sem baj, ha csak havonta 1 dolgon változtatsz. Csak lassanként. Pici tudatosság hónapról hónapra.
Adj magadnak időt…és fontos, találj benne élvezetet! Merthogy igenis lehet és nem kell ezt is újabb lemondásként, kompromisszumként felfogni.
Még egyszer, nem a zéró kibocsájtás a cél, hanem az egyensúlyba hozás egy pici tudatossággal a fogyasztásunkban. Változtass csak azokon elsőre, ami nem jelent nagy lemondást, és netán még élvezed is!
Éljenek hát a lusta környezetvédők és a tenniakarók!
Xxx, Évi
Ha tetszett a cikkünk iratkozz fel hírlevelünkre a weboldal legalján, hogy havonta értesülj a legolvasottabb blog bejegyzésekről!
*Forrás: Josh Dorfman