BEKUCKÓZVA

"Egy elnyújtott hosszú alvással indul a nap. Ez egy lassú, csendes vasárnap, feladatok és tennivalók nélkül. Ritka és csodálatos. Olyan, amit egyáltalán nem adatik meg túl gyakran. A redőnyök redőin keresztül beszűrődő fény sürget csak arra, hogy kikelj az ágyból és a visszabóbiskolás gondolatát elhesegesd a gondolataidból. A reggeli fürdő után beveted az ágyat, felvered a párnákat, ujjaiddal kisimítod a lepedőből az utolsó ráncokat, az ágy végében keresztben dobod át a takaródat. Vizet raksz fel forrni a konyhában teának. A szárított citromfű csokorhoz nyúlsz és ollóval letépsz magadnak arról a csokorról, amit még egy barátnőd hozott neked a nyáron a saját kertjéből. A víz közben felforrt, leforrázod vele a gyógynövény darabkákat és a köntösöddel együtt elindulsz az ágyad felé. A hét többi napjainak reggelei mindig rohanással telnek. De ma megengeded magadnak azt a luxust, amit máskor nem. Pizsamában, kezedben a teával visszabújsz az ágyba. Egy puha takaróba csavarod magad. Gyertyát is gyújtasz. Kint esik. Szemed az éjjeliszekrényeden lévő könyvre téved. Ott és úgy van nyitva, ahol előző este hagytad. Orroddal a kezedben illatozó citromfű teába szippantasz, belekortyolsz és folytatod a tegnap félbehagyott oldal olvasását."