Géza életútja meglepő fordulatokon keresztül vezette el őt Mohácsig, melyben egyszerre volt jelen a véletlen, a jókor-jóhelyen és a hosszú évek óta nyitott szemmel járás a bor világában. Felvidéki származású, édesapjának Kürt mellett volt szőlője, s bár ott nem készült bor, de a családban megjelent a vágy a borospince iránt, melyet Géza is megörökölt. Egy busójárásról készített riport alkalmával esett szerelembe ezzel a tájjal, aztán szembejött vele a mohácsiak által csak Vaskapu kastélynak nevezett birtok. Mindent ő és a családja csinál a pincében. Hisz abban, hogy a borok energiáját és eltarthatóságát a preparátumok használata, az alacsony terhelés, a mohácsi szél mellett, az aktív zöldmunka is nagyban meghatározza, s ez utóbbiban szerencsére akad helyi segítség is.
A szőlő feldolgozása egyszerű és sallangtól mentes. A vörösboroknak szánt szőlőt egy hálón lebogyózzák, utána pedig 8-10-14 napig áznak. Egy részük összetörik ezért mondhatjuk, hogy részlegesen szénsavas macerációsan erjesztettek a vörösborok. Valamennyi, nagyjából 10% kocsány visszakerül a kádba, mert az fűszerességet ad a majdani bornak, amit Géza nagyon kedvel.
"Nekem annyira tetszik, hogy van egy nálunk sokkal nagyobb erő, ami végigviszi az erjedést, hogy a természetnek ez a törvénye működik. Én arra törekszem, hogy ne rontsam el a dolgokat, csak megteremtsem a szerintem megfelelő feltételeket, egyszerűen próbálom a dolgokat megfelelő mederben tartani, hogy jó borok szülessenek a pincénkben."