Új szót kell felvennie a szótárába annak, aki a letisztult ízlést, életvitelt és térrendezést csodálja. Napirenden a wabi-sabi. 

A téma miértjéről...Egyáltalán mi az a wabi-sabi?

• A wabi-sabi egy japán életfelfogás, amit az élet minden területén értelmezni lehet. 
• Mindegy, hogy öltözködésben, vagy lakberendezésben értelmezzük, mindenhol és mindenhogy arról szól, hogy találd meg a szépséget a tökéletlenben, a szabálytalanban, az asszimetrikusban, a befejezetlenben. Bármiben, amin nyomott hagyott az idő múlása.
• Az autentikusság kulcsfontosságú a wabi-sabi filozófiában. A repedések, karcolások, mind-mind a múló időnek a szimbólumai. A hozzá legközelebb álló szó a magyarban talán a „rusztikus” és a „patináns”. 
• Az egyszerűséget, könnyedséget, minimalizmust és szerénységet hirdeti.
• A wabi-sabi tehát legalább annyira egy életmód is lehet, de legalább annyira a szépség felfogásának egy különleges módja.
   

Háttér: egy kis wabi-sabi történelem.

Hogy jobban megértsük utazzunk vissza az időben. A wabi-sabi történetében Kínába, majd a 16.századi Japánba vezet az út. A zen buddhizmushoz, tea ceremóniákhoz és Rikyu tea mesterhez vezet az út.

• Zen buddhizmus: A buddhista tanítások egyik iskolája ez, ha úgy tetszik a wabi-sabi gyökere, amiben a kínai remeték, papok és költők belefoglalták tanításaikba olyan tapasztalatok értékelését, mint az öregség, szegénység, és a magány. Egészen egyszerűen arra tanítottak, hogy ezekre az egyébként negatív dolgokra pozitívan is lehet nézni.
• Tea ceremónia: A 15.-16.században a tea ceremóniák fontos események voltak a kereskedelemben. Komoly üzletek köttettek egy-egy tea ceremónia alatt. Olyasmi lehetett, mint a nyugati világban a golfozás. Drága, puccos anyagok, túldekorált kínai porcelánokat használtak. A tea és a tea ceremónia egyfajta szórakoztatása volt az elitnek. Nem csak a tea elkészítéséről szólt, hanem a kertrendezésről, a tea szoba belső terének kialakításáról, virágokkal történő dekorálásról, gasztronómiáról és az ételek tálalásának művészetéről, festészetről. A tea mester pedig az a személy, aki átlátta mindezeket és egészében tudta működtetni.
• Murata Shuko: Az első feljegyzett tea mester, aki egy zen szerzetes volt, és történetesen az első, aki ezeken a tea eseményeken elkezdett nekimenni a túldíszítettségnek és az addigi tea ceremónia hagyományainak. Megnyitotta például a tea ceremóniák elérhetőségét a középosztály felé is, és véget vetett annak a fajta extravaganciának, amit ezek az események eddig alkalmaztak. Helyi emberek által készített porcelánokat vásárolt. Shuko (ejtsd: Juko) lett az első wabi-sabi tea mester és így alakultak át általa a teaceremóniák. Az edények rusztikusak lettek és egyszerűek, a szertartás lassú, kimért és csendes lett. 
• Rikyu: Amit Shuko elkezdett, Rikyu 100 évvel később az egekbe emelte. Rikyu alatt érte el a wabi sabi a csúcsát a keleti világban. Rikyu egy olyan ember volt, aki leteremtette a fiát, ha az a kertet nagyon tökéletesre takarította és minden levelet felsöpört. Megteremtette az új tea szoba koncepcióját. Egy vidéki japán farmer kunyhóját vette alapul, annak is a durva felületű, sárból tapasztott falát, nádfedeles födémjét, és eldeformálódott, patináns fa szerkezetét. Elhelyezett benne két tatami matracot. Mondhatni eléggé megbotránkoztatta korábbi közönségét, aki a tökéleteshez és a túldíszítetthez volt szokva. Egy szélesebb réteg viszont, elkezdte imádni őt.
   

A wabi-sabi univerzum - Leonard Koren könyve alapján

Mikor a múlt század közepén a Japán kultúra kinyitotta kapuit a nyugati világ felé, a wabi-sabi akkor kezdett el ismerősen csengeni. Sokan úgy tartják a nyugati világban ma több követője van, mint magában Japánban. Sorra jelentek és jelennek meg könyvek a témában. Legutóbb a „Wabi-Sabi for Artists, Poets & Philosophers” az amerikai művésztől és írótól Leonard Korenatól. A következő összefoglalást is ez a könyv inspirálta. Koren szerint a wabi-sabi egy világnézet, egy univerzum. Vele többféleképpen és máshogy szemléljük a körülöttünk lévő világot. A wabi-sabi szerinte az alábbi szinteken értelmezhető:

Mit jelent a wabi sabi számomra

A wabi-sabi felhívta a figyelmem pár elfelejtett dolog iránt. A felesleges tárgyak felhalmozásának elkerülésére, a szerényen jól élni elvére, az alázatosságra és a hálára, picit tárgyilagosabban arra, hogy a tökéletlen sokszor szebb, mint a tökéletes, mennyire jól áll a tárgyaknak egy kis patina, vagyis a használójának és az időnek a nyoma. Ahhoz, hogy a wabi-sabit megtapasztaljam, vagyis észrevegyem a tökéletlenben a szépet, le kellett lassítanom, türelmesnek kell lennem (ez egyébként nekem a legnehezebb) és közelebbről kell néznem a dolgokat! Persze jó leszögezni: nem az a mondanivalóm, hogy megint majmoljunk egy tőlünk idegen kultúrát és pláne nem gondolom, hogy attól lesz valami értékes, hogy idegen szavakkal írjuk körbe. Ettől még érdemesnek tartom foglalkozni más nemzetek életfelfogásával, különösen, ha érték van mögötte, abból inspirálódhatunk és felhívja saját magunk figyelmét elfelejtett dolgok iránt. Bár ha jól belegondolunk, elnézve a nagyszámú romkocsmáinkat, a wabi-sabi nálunk egy ideje már elterjedt életérzés.:-)

Ha tetszett a cikkünk iratkozz fel hírlevelünkre a weboldal legalján, hogy havonta értesülj a legolvasottabb blog bejegyzésekről!

Megtalálsz minket Instagramon és Facebookon is.

A Pinteresten pedig még több képből inspirálódhatsz wabi-sabi témában.

Xxx, Évi