Végre elkészültünk a Pauza üzletével. Körülbelül 1,5 hónappal tartott tovább, mint terveztük. :-) A felújítási napló írásával is pont ennyire vagyok lemaradva. Sebaj, most pótlom. A mai, egyben utolsó napló részletben főleg fotókat fogok megmutatni a végeredményről és mesélek az üzlet számomra legkedvesebb részleteiről. 

Nézzük, hol is hagytuk abba a legutóbbi két (1.rész - 2.rész) részben: megosztottam Veletek annak a gondolatmenetnek az 5 lépését, ami segített lefektetni az üzlet berendezésének a koncepcióját. Meghatároztuk azokat a hívószavakat, amitől igazi Pauza karaktere lesz majd a főhadiszállásunknak és megmutattam Nektek az üzletre kialakított szín-és anyaghasználatot, valamint azt, milyen elvek szerint rendeztük be az alaprajzot, és hogyan álltak össze az üzletberendezést inspiráló bútortablók. 

A mai, egyben utolsó felújítási naplórészletben főleg fotókat fogok megmutatni a végeredményről és mesélek a képeken látható kedvenc részletekről. 

Kezdjük a jelenleg épp nyári álmát alvó régi öntött vas radiátorral. Eszünk ágában sem volt lecserélni őket, sőt...kicsinosítottuk őket és a fehérnél egy picit merészebb, de karakteresebb hőálló selyemfényű grafitszürke festéket kaptak. 

Az egyik kedvenc részünk a főhadiszállásunkon, kétségtelenül ez az ónémet fa ajtó, a maga wabi sabi stílusában. Lemarattuk róla a festéket és semmilyen más felületkezelést nem kapott, sőt, kifejezetten tetszenek a felületén a festékmaradványok és a nyers, kezeletlen fa hangulata. Erre helyeztük el a Pauza kötényt, ha pedig valaki fel szeretné próbálni ki kell nyitnia ezt a varázsajtót, hogy a tükörhöz férjen. (Bárcsak azt mondhatnám, hogy mögötte Csodaország van, de sajnos csak a villanyóra és pár takarító szerszám. :-)) 

A sok fát ellensúlyozandó (nem szeretem ugyanis, ha bármiből is túl sok van egy térben) Zoli és apukám készített egy fém polcot 20X20-as zártszelvényekből és fém lemezből. Festéket nem kapott, meghagytuk a fém nyers felületét és tökéletlenségét a forrasztásoknál. Ezen várnak Titeket a gyertyák, a pamut takarók, botanikai printek, a réz locsolók és az új duplaüveges mangó fa képkereteink. 

A padló dekorbetont kapott, aminek az egyik legnagyobb előnye (amellett, hogy szép :-)), hogy nem kellett bontanunk az előző aljzatot és szerkezetben/színben végtelen kombinációból választhattunk. A másik amit szeretek benne, hogy falfelületre is alkalmazható, így a kirakat és a mosdópult is ebből az anyagból kapott magának új ruhát. Mi matt felőletű, világos szürke, homogénebb, de picit mégis rusztikus felületet választottunk magunknak. Ha ti is gondolkoztok hasonlóban, ezen a weblapon megtaláljátok a vállalkozás elérhetőségét.

Növények nélkül el sem tudtuk volna képzelni. Magunkkal hoztuk pár otthoni kedvencünket (mint ezt a képen látható pileát) és száraz virágok is a lakói lettek a térnek. Úgy mint a gyékény és a nád, amiket befújtam egy pici hajlakkal, hogy ne potyogjanak vagy nyíljanak ki. Erre a régi trükkre, még anyukám emlékeztetett. :-)

Jöjjön a sorban a mosdó és a bizonyos régi réz habüst esete. A pultnál nagy kihívás volt annak mérete, ugyanis csupán 26 cm keskeny. Nem akartuk pont a mosdót szokványossá tenni, ha már a tér többi része ennyire ki lett dolgozva, így a hagyományos mosdókagylót elvetettük, aztán beugrott a minap megcsodált családi ereklye, egy régi réz habüst. Épp 24 cm átmérőjű, már csak be kellett szerezni egyet. Az örökséget mégsem akartam megszentségteleníteni egy lefolyó lyukkal az alján és azzal, hogy a füleit levágjuk. :-) Aztán egy szép vasárnapi reggelen az Ecseri piacon szembe jött velünk egy csorba hiányos fülű, emiatt olcsóbb darab. A pult körülötte mdf lapból van kivágva, és törtfehér vízálló dekorbetonnal lett lekenve. A csempe kézzel készült, Borzók Anikótól rendeltük. A csap pedig a legegyszerűbb, szinte mindenhol kapható réz csőből hajlította nekünk a vízszerelő, csakhogy a vörös réz és az üst sárgarezének eltérő színárnyalata ütötte a szemünket, ezért lefestettük végül matt feketére.

Kisszekrények és a vitrinek az egyik legnagyobb mániám. Régóta gyűjtöm őket, amikből most párat megtartva magunknak felfúrtuk a falra, a többit pedig elérhetővé tettük a kínálatunkban. Gyertek be az üzletbe és nézzétek meg Őket! :-)

A pult az egyik kedvenc darabunk a boltberendezések közül. Cegléden, egy garázsból fogadtuk őt örökbe és Peti az asztalosunk segített új életet lehelni belé. A felülete aprólékos munkával újra lett csiszolva, dán olajjal szépen le lett kezelve és a vitrin része újra lett üvegezve. Régen gyógyszertárban szolgálhatott, most már a mi családtagunk. :-)

A kis méretű régi szekrényeken felül van egy másik mániám, ez pedig a régi bambusz vagy épp nád székek. Olyanok, ami az előző gazdájának nem jelent már értéket, nekem viszont igazi kincs. Akkor az igazi, ha a felületét jól kiszívta már a nap és az idő nyomot hagyott rajta. Így mutatnak szerintem a legjobban benne a Pauza párnák és birkabőrök. Ebben a sarokban egyébként bárki megpihenhet nálunk egy pillanatra. Hamarosan remélhetőleg egy kávéra is. 

A másik egyedi készítésű elem az üzletben ez a rétegelt lemezből és horganyzott vízvezeték elemekből összerakott asztal, melynek két legkülönlegesebb része az égetett fa felső polc és a házi készítésű orsó, amire Zoli kender zsineget tekert. 

Szerettel várunk Titeket személyesen is, töltsetek velünk pár lelassult percet itt a Belvárosban a Vitkovics utca 7.szám alatt. Egyelőre vasárnap és hétfő kivételével minden nap 11-19 között várunk Titeket.

Ha tetszett a cikkünk, iratkozz fel hírlevelünkre a weboldal legalján, hogy havonta értesülj a legolvasottabb blog bejegyzésekről és PaUZa hírekről!

Megtalálsz minket Instagramon és Facebookon is.

A Pinteresten pedig tovább inspirálódhatsz.

Xxx, Évi