Blog
Az otthonunk vagy táplál minket, vagy szívja az energiánkat. Vagyis valahányszor belépünk az otthonunkba, vagy feltöltődünk, vagy épp ellenkezőleg lemerülünk. Egy olyan hely megteremtése, ami felemel és támogat minket, az első lépés lehet egy lassabb élet megalkotása felé. Ebben a cikkben összeszedtem azokat, a mondjuk úgy irányelveket, amiknek segítségével hiszem, hogy olyan otthont teremthetünk, ami nem csak esztétikailag vonzó, de lelkileg is tápláló.
Egy olyan világban, ahol ennyire gyorsan változik minden, kifejezetten jól esik lassítani, visszamenni az időben és megmenteni tárgyakat az utókornak. Olyan formákat, olyan anyagokat amelyek elég időtlenek ahhoz, hogy évek múltán is megállják a helyüket a lakás bármely pontján, így garantálva, hogy hosszú idő után is használatban lesznek még. Többek között ezért is fontosak számunkra az, hogy kisvállalkozóként olyan tárgyakat kutassunk fel nektek, amelyek mögött klasszikus formavilág van, és tradíciók húzódnak meg. Nincs ez másként török törölközőink esetében sem, amik színüknél és mintájuknál fogva nem csak napi használati tárgyak, hanem a lakás díszei is lehetnek egyben. Apropó: mire is jók, hogyan is lehet őket hordani? Erről mesélek a mai bejegyzésben bővebben.
Az ideális otthon az, ahol a szívből jövő egyszerűség, a szépség és funkció elválaszthatatlanok. Egy hely, ami végső soron arról az élményről szól, amelyet önmagunk, családunk és barátaink számára akarunk megteremteni. Arról, hogy benne ráhangolódjunk arra, ami feltölt minket, egyben teret ad az autentikus inspirációk számára is. Egy ilyen otthon nem a tökéletes sarkokról szól és arról, hogy benne mindig rend van és szigorú értelemben vett minimalizmus uralkodik. Ehelyett tiszta, átlátható és lakájos. Ahol egy seprűnek ugyanúgy helye van a falon, mint egy kellemes emléket idéző fényképnek, vagy épp egy szárított fűszercsokornak.
Pár hete elhatároztam újraolvasok pár régi klasszikust. Így került fel a listámra a Tüskevár, Légy jó mindhalálig és a régi, pöttyös borítós Két Lotti. Minap azonban egy ismerősöm felhívta figyelmem egy könyvre, aminek az olvasása közben én és a Pauza jutottunk eszébe. :) A könyv címe: Beth Kempton: Wabi sabi, útmutató a belső békéhez. A japán iránti rajongásom úgyis az egekben, ígyhát nem volt nehéz rávenni magam, hogy Nyilas Misit beelőzzem Kempton könyvével. Mivel ennek a bizonyos ismerősömnek igaza volt és a könyv olvasása közben tényleg sokszor magunkra ismertünk, elhoztam nektek a könyvből pár gondolatot ide a Pauza blogra. Hamár ennyire rezonálunk mi és a wabi sabi, gondoltam Titeket Pauza olvasókat is érdekelhet.
Nincs nálam a tökéletes kenyér receptje, sem tökéletes kovász titkát nem ismerem, és ha teljesen őszinte akarok lenni, nem is tervezem, hogy magunknak süthessek kenyeret itthon. Mi kézműves pékségekben találtuk meg tökéletes kenyeret. De igazából nem is erről szeretnék most írni nektek, hanem a kenyér tárolásáról. Arról, mibe érdemes tenned a friss, ropogós kenyeret, hogy sokáig élvezhető maradjon. Nem titok, hogy egyúttal egyik újdonságunkat is szeretném a bejegyzésben bemutatni: a frissentartó textilzsákunkat kenyérhez és baguette-hez.
Tavaly augusztusban nyitottunk, nagyjából 20 féle termékkel. Az azóta, Tőletek kapott visszajelzések megerősítettek minket abban, hogy valamit jól csinálunk. Tovább építettük hát kapcsolatainkat más kisvállalkozókkal és készítőkkel a világ minden tájáról - és így Magyarországról is - és új termékekkel bővítettük a Pauza kínálatát. Nem kevesebb, mint 55 féle új terméket tettünk most elérhetővé a webshopon nektek.
Ezúttal egy picit rendhagyó bejegyzéssel jelentkezem. Egy vendégbejegyzéssel, amit két okból tartok fontosnak hangsúlyozni. Egyrészt mert a bejegyzésben megosztott recept egy nálam sütésben jártasabb barátnőmtől jön, szóval nyugodt szívvel ajánlom kipróbálásra, másrészt ezzel a cikkel végre megragadom az alkalmat, hogy bemutassam nektek Évit, régi jó barátnőmet.
