Az egész 2016 májusában kezdődött. 9 év után mindketten megváltunk kényelmes és biztonságos pozíciónktól és elindultunk felfedezni mi is rejlik bennünk. Úgy döntöttünk, hogy a nagy újrakezdés előtt beiktatunk egy nagyobb pihenést. Közel 1 évet utaztunk egy hátizsákkal és egy sátorral Észak-Amerikában, Közép-Amerikában, Ázsiában és egy picit Afrikában és Európában. Életünk eddigi legnagyobb kalandja volt. Egy életre megváltoztatott és összekovácsolt minket.

A PaUZa ötlete is az út alatt született. Malajziában tanyáztunk épp. December volt emlékszem. Akkor már 4 hónapja folyamatosan úton voltunk, ami azt jelenti, hogy 4-5 napnál nem maradtunk hosszabban egy helyen sem. Úgy döntöttünk hát, hogy belassulunk kicsit és erőt gyűjtünk az út másik feléhez. Penang szigetén, Georgetownban, egy kedves házaspárnál sikerült meghúznunk magunkat, 1 teljes hónapra. Ez alatt az idő alatt elég jól összebarátkoztunk a házigazdával Rudyval és a feleségével Amelleiaval. Már nem is tudom, hogy az addig eltelt hónapok, az útnak azon lelassult része vagy a házigazdák miatt-e, de új hatások kezdtek minket érni. Rudy és Amelleia ugyanis manager karrierjét feladva először egy kis kávézót nyitottak közösen, akkor mikor ott voltunk, tanítás mellett épp kézi készítésű gyömbérsört és süteményt árultak heti egyszer a helyi kézműves piacon. Mindig abból éltek amit szerettek csinálni. Abban az 1 hónapban elkezdtünk velük minden olyat csinálni, amit turistaként addig soha, utazóként viszont minden nap. Közösen főzőcskéztünk, sütöttünk, barkácsoltunk, kutyát sétáltattunk és kézműves piacra jártunk velük. Megismertük a kertjük összes növényének a történetét, rácsodálkoztunk arra a sok kézzel készített tárgyra ami a házukban volt és arra mennyi időt szánnak az életre a mindennapokban. Dolgokra, amik nem tűnnek egyáltalán különlegesnek, sőt, ha úgy vesszük a legegyszerűbben elérhető örömök az életben, de a nagy rohanásban valahogy kikoptak a mi korábbi életünkből. Elkezdtük hát felismerni ezeknek a pillanatoknak a varázsát.

Az utazás alatt ez nem mást jelentett, mint azt, hogy még izgatottabban kerestük azokat a helyzeteket mikor egy picit megállhatunk és élvezhetjük egymás csendes vagy épp aktív társaságát, esetleg csak ülünk valahol és percekig csak nézhetjük a minket körülvevő épületeket, tárgyakat, növényeket és embereket. Voltak napok, mikor nem történt velünk semmi, csak egy finom kávé és pár helyi ember boldog mosolya. "Megálltunk, megéltünk és jelen voltunk!"...és ez teljesen más típusú élményeket kezdett el nekünk adni. 

Onnantól, hogy elkezdtük tudatosabban élvezni az életnek ezeket az egyszerű pillanatait, egyszer csak azt éreztük, mintha csak a világ elkezdte volna adni nekünk a hozzávalókat. Könyveket, cikkeket, és olyan embereket sodort az útunkba az élet, akik tudatosan szánnak minőségi időt az életre. Elkezdtek bekerülni a hátizsákba furcsábbnál furcsább tárgyak. Egy indiai kézzel készített pléd, hogy bármikor bárhol piknikezhessünk egyet, ha úgy tartja kedvünk. Egy könyv a világ legboldogabb nemzeteként kikiáltott dánokról és az ő "hygge" jelenségükről. Több pici gyertya, hogy estéként romantikát varázsoljunk a sokszor rozoga szállásokra. 4db kézzel faragott kismajom, ami leginkább azért volt nagy öröm, mert Balin az utcán vettük egy idős nénitől. 3db 70 éves vietnámi kézzel festett porcelántányérka, amit Hanoi egy távoli kerületében, egy garázsvásárban túrtunk magunknak…és persze mindig volt a zsákban egy zacskó finom kávé, kézi kávéörlő és egy Aeropress, hogy azok a pillanatok reggelente tutira a mieink legyenek.

Az sem titok, hogy az utazás még valamiben megváltoztatott minket. Azóta érezzük igazán a környezetvédelem fontosságát. Ahogy jöttünk mentünk a világban, egyszerűen kikerülhetetlen volt látni a globális felmelegedés hatását. Alig találtunk nem pusztulásban lévő korallzátonyt, rengetegszer láttunk kiírtott erdőket, helyükön pálmafákat ültetve, hogy abból pálmaolajat állítsanak elő, szívtuk Indiában a szennyezett levegőt, amit állítólag felér napi 40 szál cigarettával. Delhiben és más nagyvárosokban napot sem láttunk, mert a vastag szmog rétegen nem tudott átszűrődni a fénye. Ugyanakkor annyi csodát és élményt kaptunk a 10 hónap alatt, hogy egyszerűen felébredt bennünk a felelősség az iránt, hogy valamilyen formában segítsük a világot megőrizni az utókornak.

Sok más között, ezekkel az élményekkel aztán véglegesen összeállt a fejünkben, mit is szeretnénk a PaUZával közvetíteni a vásárlók felé. Májusban hazatértünk és munkához láttunk.

Az elsődleges célunk a PaUZával, arra inspirálni Titeket, hogy tudatosan keressétek ezeket a pillanatokat, és legyetek apró odafigyeléssel azokkal a tárgyakkal kapcsolatban amiket megvesztek és körülvesznek Titeket. Olyan termékeket válogattunk be a PaUZa választékába, amik a mindennapi életetek részeként a meghitt és kuckós pillanatok részeseivé válhatnak, és ugyanakkor a világnak is jobbak. Egyben ösztönözni is szeretnénk arra, hogy tudatosan keressétek a mindennapokban azokat a termékeket amelyek etikailag és fenntarthatósági szempontból jobbak a világnak. Vásárolj inkább kevesebbet, de jobbat!